A t�rt�netet, ami itt k�vetkezik, Luk�cst�l hallottam, aki mag�nhivatalnok, �s az �jszaka szak�rt�je. Nem szeretem az �jszakai embereket. �r�k�sen a r�szleteken nyargalnak, �s az unalmass�gig bonyol�tj�k a nek�nk, nappaliaknak egyszer� lelki �gyeket. Luk�cs is, amikor egy�tt �lt�nk a k�v�h�zban, el�bb h�romnegyed �ra hosszat b�mult bele a konyakos poh�rba, �s csak azut�n sz�nta r� mag�t a besz�dre. - Egy rossz, nyugtalan, elkeseredett �jszak�mon - kezdte Luk�cs igen lassan - elmenek�ltem hazulr�l. A k�v�h�zakat v�gigj�rtam m�r, s az es� is bekergetett a l�nyokhoz. �lmosak �s doh�nyf�stszag�ak voltak valamennyien. Ott v�gigheveredtem egy b�rsony pamlagon, s hunyt szemekkel �gy �reztem, hogy a hi�ba kergetett, a megh�d�thatatlan csalfa sz�zle�ny: az �lom, �l�be veszi a fejemet. A l�nyok tudt�k, hogy az "�" szerelmes �lel�se kell most nekem, h�t r�m se n�ztek. A t�lf�t�tt, neh�z illatokt�l terhes leveg�j� szob�ba m�r be�rkezett valahonnan a hajnalnak egy sz�rk�n ez�st�s, dereng� sugara. A l�mp�k f�radtan pislogtak. A szoba t�ls� sark�ban valami f�lig ber�gott ember �nt�tte ki a lelk�t Micinek, az okos arc�, ny�l�nk, fekete l�nynak. - Bizony, �des kis l�nyom, �gy van az. Te szereted az ap�dat, azt mondod, �s minden reggel, miel�tt �lomra hajtan�d a k�bult fejedet, im�dkozol �rte. L�tod, nekem nincs meg ez az �r�m�m. �n gy�l�l�m az ap�mat, pedig m�r meghalt. R�zod a fejedet - nem lehet? - lehet biz' a'. Ki gondolhatn� el, hogy mi�rt? Hallgasd meg, kis okosom. Ez nekem olyan, mint amikor ti l�nyok kar�csony est�j�n egym�sra borulva kis�rj�tok magatokat. De azzal azut�n ti k�szen is vagytok; �n azonban nem. Az �n sorsom az, hogy ilyen �lmos, kilumpolt reggeleken panaszkodjak egy-egy f�radt, de j�sz�v� kisl�nynak, hogy azt�n megcs�kolja a homlokomat, itt a k�zep�n, igen itt, �s k�nnyezve simogassa a kopasz fejemet, �gy sz�lv�n: szeg�ny bar�tom! A besz�l� nagyokat �s keserveseket nevetett, majd folytatta: - Tedd meg, Mici, de majd csak a v�g�n. H�t n�zd, fiam, �n �gy gy�l�ltem meg az ap�mat, hogy ikerfia voltam neki. Az ikertestv�rem meg �n �gy hasonl�tottunk egym�shoz, hogy az diszn�s�g volt. �rted, egyszer�en diszn�s�g! Az ap�m, egy v�rmes, �nz� ember, csak Pist�t szerette! Azzal a majomszeretettel, amellyel az ilyen heves term�szet� emberek megszeretik azt, ami nekik �szt�nszer�leg jobban tetszik. �nvelem nem t�r�d�tt. �n, a B�la, senki se voltam neki. F�j� sz�vvel n�ztem m�r apr� gyerekkoromban, hogy milyen igazs�gtalans�gok esnek a f�ld�n. Buta egy dolog, Mici, mi? De bizony komiszul szenvedtem, amikor l�ttam, hogy eb�d ut�n az ap�m �l�be veszi Pist�t �s cs�kolgatja. �desany�nk a mi sz�let�s�nkbe pusztult bele, h�t nem volt, aki engem �lbe vegyen. Az ap�m testv�re, egy v�nkisasszony gondozta a h�zat, de biz az nem szeretett senkit, csak a gyomr�t. K�v�zott mindig az istenadta. Sz�val engem nem vett az �l�be senki. �gy haragudtam meg �n Pist�ra, pedig � j� testv�r volt. Ezt mondta egyszer nekem: - Te B�la, ne haragudj �nr�m, ami�rt az apa engem jobban szeret, mint t�ged; igaz�n, �n nem tehetek r�la! Ott n�zt�nk egym�sra. K�t pirosk�t�s babszem gyerek. Egyik olyan, mint a m�sik. Nagy komolys�g� dolgok kerget�ztek a buksi nagy fej�nkben. �n azt mondtam Pist�nak: Eredj, Pista! �s elszaladtam t�le. Ap�nk akkor utazni j�rt. Sok p�nzt hozott a term�s. F�lesztendeig se l�ttuk. Azt hiszem, hogy szerette a sz�p l�nyokat. Mert pirosk�p�, r�vidnyak�, sz�p ember volt. Rem�lem, Mici, ebben m�g semmi k�l�n�set se tal�lsz. De az m�r k�l�n�s, hogy mire hazaj�tt ap�nk, akkor m�r Pista halva fek�dt k�nn a temet�ben. Megsz�rta mag�t a kertben valamivel, azut�n a n�nink k�s�n h�tt doktort. Nem is volt ott a k�rny�kben, mert hogy mi k�nn laktunk a tany�nkon, f�l m�rf�ldnyire a v�rost�l. Miel�tt apa el� ment�nk volna a vas�tra, akit a n�ni hazas�rg�nyz�tt, de aki csak a temet�s ut�n harmadnapra tudott haza�rkezni, mert valahol Spanyolorsz�gban volt, noh�t ezen a d�lut�n bevezetett a n�ni a szob�j�ba, adott sok cukrot, megsimogatott, azut�n nagynehezen kib�kte, mit akar. H�t azt, hogy �n legyek ezent�l Pista, minthogy �gyse tud benn�nket senki egyk�nnyen megk�l�nb�ztetni. �rted, Mici, a dolgot? A n�ni azt s�rg�ny�zte, hogy a B�la halt meg, hogy �n haltam meg, �s a kopors�ra is az �n nevemet �rt�k. A n�ni nagyon f�ltette ap�mat, meg�ti a sz�l, ha meghallja, hogy a kedvenc Pista halt meg. Az apa megj�tt, �ssze-vissza �lelt, cs�kolt engem. �n tudtam, hogy nem nekem sz�l a szeretete, de m�gis j�l esett, �s �r�lni tudtam neki. De azut�n megfigyeltem az ap�mat. Nem f�jt neki semmit, hogy �n meghaltam. L�tszott, hogy �r�l a sors szerencs�s es�ly�nek, hogy nem Pista halt meg. �des Mici fiam, te okos l�ny vagy, �regem. De mondd meg nekem tiszta sz�vedb�l, hogy nem veszti-e el a kedv�t az ember ett�l a piszkos �lett�l, ha �gy kezd�dik, mint az eny�m? �s �n j�l tudtam, hogy B�la el van temetve, hogy ez nem is olyan nagy baj, hogy, h�listennek, Pista �l. A szerepemet azonban j�l j�tszottam mindv�gig. Amikor apa otthon volt, igyekeztem a kedv�ben j�rni. Egyszer az �reg be volt cs�pve, mint �n most. Reggel j�tt haza. �n a kertben j�tszottam, t�rtam a f�ldet. �sszecs�kolt, f�lkapott �s besz�lt nekem: - Szeg�ny Pista, nincs j�tsz�t�rsad, meghalt a B�la, �s itthagyott t�ged. Szeg�ny fiam, de ne b�sulj, legal�bb a tied lesz az eg�sz Tolcsvay-birtok, gazember. Eg�szben, te kis kutya. Eg�szben a tied lesz!... Ezt mondta. Ugye nem csod�lkozol, kedvesem, ami�rt egy cseppet se �r�ltem a birtoknak. Ugye nem csod�lkozol azon se, Mici, hogy egy k�nnyet nem ejtettem az ap�m temet�s�n. �s most cs�kolj meg, fiam, itt a homlokomon, �s mondd: �des testv�rem, sajn�llak t�ged!... Mici megtette. Az elbesz�l� morogva, �lmosan, r�szegen zokogott. A l�mp�kat m�r eloltott�k. Mici vigasztalta a szomor� mese h�s�t. - Na, ne ess k�ts�gbe! Aludd ki magad, hiszen be is vagy r�gva. �gy ni, fek�dj le... P�r perc m�lva Mici f�radoz�sait siker koron�zta. Az embere elaludt. - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - �n is sz�pen elaludtam - tette hozz� Luk�cs fontoskodva.