K�vetkez� 10 cikk

El�z� 10 cikk

Robert Fulghum: Tunodesek hetkoznapi dolgokrol	Arwen	2005.04.25. 14:58
�letem legfontosabb viselked�si szab�lyait egyt�l egyig az �vod�ban saj�t�tottam el... Tov�bb…

Daradu	Ismeretlen	2005.04.09. 16:35
Egy szep mese indult utjara remelem tetszeni fog ;)) Tov�bb…

FEHERLOFIA		2005.04.08. 22:22
Egyszer volt, hol nem volt, m�g az �perenci�s-tengeren is t�l volt, volt a vil�gon egy feh�r l�. Ez a feh�r l� egyszer megellett, lett neki egy fia, azt h�t esztendeig szoptatta, akkor azt mondta neki: - L�tod, fiam, azt a nagy f�t? - L�tom. - Eredj fel annak a legtetej�be, h�zd le a k�rg�t. A fi� felm�szott, megpr�b�lta, amit a feh�r l� mondott, de nem tudta megtenni. Akkor az anyja megint szoptatta h�t esztendeig, megint felk�ldte egy m�g magasabb f�ra, hogy h�zza le a k�rg�t. A fi� le is h�zta. Erre azt mondta neki a feh�r l�: - No, fiam, m�r l�tom, el�g er�s vagy. H�t csak eredj el a vil�gra, �n meg megd�gl�m. Azzal megd�gl�tt. A fi� elindult vil�gra. Amint ment, mendeg�lt, el�tal�lt egy rengeteg erd�t, abba be is ment. Csak b�dorgott, csak b�dorgott, egyszer egy emberhez �rt, ki a leger�sebb f�kat is �gy ny�tte, mint m�s ember a kendert. - J� napot adjon Isten! - mondja Feh�rl�fia. - J� napot, te kutya! Hallottam h�r�t annak a Feh�rl�fi�nak, szeretn�k vele megbirk�zni. - Gyere no, �n vagyok! Megbirk�ztak. De alig csavar�tott egyet Feh�rl�fia Fany�v�n, mindj�rt a f�ldh�z v�gta. - M�r l�tom, hogy er�sebb vagy, mint �n - mondja Fany�v�. - Hanem tegy�k �ssze a kenyer�nket, v�gy be szolg�latodba. - Feh�rl�fia befogadta, m�r itt ketten voltak. Amint mennek, mendeg�lnek, el�tal�lnak egy embert, aki a k�vet �gy morzsolta, mint m�s ember a kenyeret. - J� napot adjon Isten! - mondja Feh�rl�fia. - J� napot, te kutya! Hallottam h�r�t annak a Feh�rl�fi�nak, szeretn�k vele megbirk�zni. - Gyere no, �n vagyok! Megbirk�ztak. De alig csavar�tott Feh�rl�fia K�morzsol�n h�rmat-n�gyet, mindj�rt a f�ldh�z v�gta. - M�r l�tom, hogy teellened nem csin�lhatok semmit - mondja K�morzsol�. - Hanem tudod mit, v�gy be szolg�latodba, h� szolg�d leszek hal�lig. Feh�rl�fia befogadta; m�r itt h�rman voltak. Amint mentek, mendeg�ltek, el�tal�ltak egy embert, aki a vasat �gy gy�rta, mint m�s ember a t�szt�t. - J� napot adjon Isten! - mondja neki Feh�rl�fia. - J� napot, te kutya! Hallottam h�r�t annak a Feh�rl�fi�nak, szeretn�k vele megbirk�zni. - Gyere no, �n vagyok! Sok�ig birk�ztak, de nem b�rtak egym�ssal. Utolj�ra Vasgy�r� g�ncsot vetett, f�ldh�z v�gta Feh�rl�fi�t, erre ez is megharagudott, felugrott, s �gy v�gta a f�ldh�z Vasgy�r�t, hogy majd oda ragadt. Ezt is szolg�lat�ba fogadta; m�r itt n�gyen voltak. Amint tov�bb mennek, mendeg�lnek, r�jok esteledett, �k is megtelepedtek, kunyh�t csin�ltak. M�snap azt mondja Feh�rl�fia Fany�v�nek: - No, te maradj itt, f�zz k�s�t, mink elmegy�nk vad�szni. Elmentek. De alighogy t�zet rakott s a k�saf�z�shez fogott Fany�v�, ott termett egy kis �rd�g; maga nagyon kicsi volt, de a szak�lla a f�ldet �rte. Fany�v� nem tudott hova lenni ijedt�ben, mikor megl�tta, h�t m�g mikor r�ki�ltott: - �n vagyok H�tsz�ny� Kapany�nyimony�k, add ide azt a k�s�t, ha nem adod, a h�tadon eszem meg! Fany�v� mindj�rt odaadta. H�tsz�ny� Kapany�nyimony�k megette, azzal visszaadta az �res bogr�csot. Mikor hazaj�ttek a cimbor�k, nem volt semmi ennival�, megharagudtak, j�l eld�ngett�k Fany�v�t, de az nem mondta meg, hogy m�rt nincs k�sa. M�snap K�morzsol� maradt otthon. Amint kezdte f�zni a k�s�t, odament �hozz� is H�tsz�ny� Kapany�nyimony�k, �s k�rte a k�s�t: - Ha ide nem adod, a h�tadon eszem meg! - De K�morzsol� nem adta, H�tsz�ny� Kapany�nyimony�k sem vette tr�f�ra a dolgot, lenyomta a f�ldre, h�t�ra tette a bogr�csot, onnan ette meg a k�s�t. Mikor a t�bbi h�rom hazafel� ment, Fany�v� el�re nevette a dolgot, mert tudta, hogy K�morzsol�t�l is elveszi a k�s�t H�tsz�ny� Kapany�nyimony�k. Harmadnap Vasgy�r� maradt otthon. De a m�sik kett� se neki, se Feh�rl�fi�nak nem k�t�tte az orr�ra, m�rt maradtak k�t nap k�sa n�lk�l. Ahhoz is odament H�tsz�ny� Kapany�nyimony�k, k�rte a k�s�t, s hogy nem adta, a meztelen has�r�l ette meg. Amint a t�bbi h�rom hazaj�tt, ezt is j�l elp�holt�k. Feh�rl�fia nem tudta, m�rt nem csin�lt egyik se k�s�t. Negyednap maga maradt otthon. A t�bbi h�rom eg�sz nap mindig nevette Feh�rl�fi�t, tudt�k, hogy ahhoz is odamegy H�tsz�ny� Kapany�nyimony�k. Csakugyan oda is ment, de bezzeg megj�rta, mert Feh�rl�fia megk�t�zte szak�ll�n�l fogva egy nagy f�hoz. Amint a h�rom cimbora haza�rt, mindj�rt felt�lalta a k�s�t. Amint j�llaktak, megsz�lalt Feh�rl�fia: - Gyertek csak, mutatok valamit. Vezette volna �ket a f�hoz, amelyikhez H�tsz�ny� Kapany�nyimony�kot k�t�tte, h�t l�tja, hogy nincs ott, hanem elvitte a f�t is mag�val. Mindj�rt elindultak a nyomon. Mind�g mentek h�t nap, h�t �jjel, akkor tal�ltak egy nagy lyukat, amelyen a m�svil�gra ment le H�tsz�ny� Kapany�nyimony�k. Tanakodtak, mit�v�k legyenek, utolj�ra arra hat�roztak, hogy lemennek. Fany�v� font egy kosarat, csavart egy hossz� g�zst a fa�gakb�l, s azon leeresztette mag�t. De meghagyta, hogy h�zz�k fel, ha megr�ntja a k�telet. Alig �rt le negyedr�sz�re a m�lys�gnek, megijedt, felh�zatta mag�t. - Majd lemegyek �n - mondja K�morzsol�. De harmadr�sz�r�l az �tnak � is visszah�zatta mag�t. Azt mondja Vasgy�r�: - Ejnye, be gy�v�k vagytok! Eresszetek le engem! Nem ijedek �n meg ezer �rd�gt�l sem! Le is ment fele �tj�ig, de tov�bb nem mert, hanem megr�ngatta a g�zst, hogy h�zz�k fel. Azt mondja Feh�rl�fia: - Eresszetek le engem is, hadd pr�b�ljak szerencs�t! Bezzeg nem ijedt ez meg! Lement a m�svil�gra, kisz�llt a kasb�l, elindult sz�jjeln�zni. Amint �gy k�dorog el�re-h�tra, megl�t egy kis h�zat, bemegy bel�, h�t kit l�t? Nem m�st, mint H�tsz�ny� Kapany�nyimony�kot. Ott �lt a kuck�ban, kenegette a szak�ll�t meg az �ll�t valami zs�rral; a t�zhelyen ott f�tt egy nagy bogr�cs k�sa. - No, man� - mondja neki Feh�rl�fia -, csakhogy itt vagy! M�sszor te akartad az �n k�s�mat megenni a hasamr�l, majd megeszem �n most a ti�det a te hasadr�l. Azzal megfogta H�tsz�ny� Kapany�nyimony�kot, a f�ldh�z v�gta, has�ra �nt�tte a k�s�t, �gy ette meg, azut�n kivitte a h�zb�l, egy f�hoz k�t�tte, od�bb ment. Amint megy, mendeg�l, el�tal�l egy v�rat r�zmez�vel, r�zerd�vel k�r�lv�ve. Amint megl�tta, mindj�rt bement bel�; odabent egy gy�ny�r� kir�lykisasszonyt tal�lt, aki nagyon megijedt, amint megl�tta a felvil�gi embert. - Mit keresel itt, felvil�gi ember, ahol m�g a mad�r se j�r? - H�t biz �n - felelt Feh�rl�fia - egy �rd�g�t kergettem. - No, h�t most jaj neked! Az �n uram h�romfej� s�rk�ny, ha hazaj�n, agyonv�g. B�jj el hamar! - Nem b�vok biz �n, megbirk�zom �n vele. Arra a sz�ra ott termett a s�rk�ny. - No, kutya - mondja Feh�rl�fi�nak -, most meg kell halnod! Hanem viaskodjunk meg a r�zsz�r�m�n! Meg is viaskodtak. De Feh�rl�fia mindj�rt a f�ldh�z v�gta a s�rk�nyt, s lev�gta mind a h�rom fej�t. Azzal visszament a kir�lykisasszonyhoz. Azt mondja neki: - No, most m�r megszabad�tottalak, kir�lykisasszony, jere velem a felvil�gra! - Jaj, kedves szabad�t�m - felel a kir�lykisasszony -, van nekem idelent k�t testv�rem, azokat is egy-egy s�rk�ny rabolta el; szabad�tsd meg �ket, neked adja az �desaty�m a legszebb le�ny�t meg fele kir�lys�g�t. - Nem b�nom, h�t keress�k meg. Elindultak megkeresni. Amint mennek, tal�lnak egy v�rat ez�stmez�vel, ez�sterd�vel k�r�lv�ve. - No, itt b�jj el az erd�ben - mondja Feh�rl�fia -, �n majd bemegyek. A kir�lykisasszony elb�jt, Feh�rl�fia meg megindult befel�. Odabent egy m�g szebb kir�lykisasszonyt tal�lt, mint az els�. Az nagyon megijedt, ahogy megl�tta, s r�ki�ltott: - Hol j�rsz itt, felvil�gi ember, hol m�g a mad�r se j�r? - T�ged j�ttelek megszabad�tani. - No, akkor ugyan hi�ba j�tt�l, mert az �n uram egy hatfej� s�rk�ny, ha hazaj�n, �sszemorzsol. Arra a sz�ra ott termett a hatfej� s�rk�ny. Amint megl�tta Feh�rl�fi�t, mindj�rt megismerte. - Hej, kutya - mondja neki -, te �lted meg az �cs�met, ez�rt meg kell halnod! Hanem gyere az ez�stsz�r�mre, viaskodjunk meg! Azzal kimentek, sok� viaskodtak, utolj�ra is Feh�rl�fia gy�z�tt, f�ldh�z v�gta a s�rk�nyt, lev�gta mind a hat fej�t. Azut�n mag�hoz vette mind a k�t kir�lykisasszonyt, s �gy h�rman �tnak indultak, hogy a legfiatalabbat is megszabad�ts�k. Amint mennek, mendeg�lnek, tal�lnak egy v�rat aranymez�vel, aranyerd�vel k�r�lv�ve. Itt Feh�rl�fia elb�jtatta a k�t kir�lykisasszonyt, maga meg bement a v�rba. A kir�lykisasszony majd meghalt csod�lkoz�s�ban, amint megl�tta. - Mit keresel itt, ahol m�g a mad�r se j�r? - k�rdi t�le. - T�ged j�ttelek megszabad�tani - felelt Feh�rl�fia. - No, akkor hi�ba f�radt�l, mert az �n uram egy tizenk�t fej� s�rk�ny, aki ha hazaj�n, �sszevissza t�r. Alig mondta ezt ki, rettenetes nagyot mennyd�rg�tt a kapu. - Az �n uram v�gta a buzog�ny�t a kapuba - mondja a kir�lykisasszony -, m�gpedig tizenk�t m�rf�ldr�l. De az�rt ebbe a nyomba itt lesz. B�jj el hamar! De m�r akkor ha akart volna, se tudott volna elb�jni Feh�rl�fia, mert a s�rk�ny betoppant. Amint megl�tta Feh�rl�fi�t, mindj�rt megismerte. - No, kutya, csakhogy itt vagy! Meg�lted k�t �cs�met, ez�rt, ha ezer lelked volna is, meg kellene halnod! Hanem gyere aranysz�r�mre, birk�zzunk meg! Nagyon sok� viaskodtak, de nem tudtak semmire se menni. Utolj�ra a s�rk�ny belev�gta Feh�rl�fi�t t�rdig a f�ldbe; ez is kiugrik, belev�gja a s�rk�nyt der�kig; a s�rk�ny kiugrik, belev�gja Feh�rl�fi�t h�naljig; m�r itt Feh�rl�fia nagyon megharagudott, kiugrott, s belev�gta a s�rk�nyt, hogy csak a feje l�tszott ki, erre kikapta a kardj�t, lev�gta a s�rk�nynak mind a tizenk�t fej�t. Azut�n visszament a v�rba, elvitte mag�val mind a h�rom kir�lykisasszonyt. El�rkeztek ahhoz a kos�rhoz, amelyiken Feh�rl�fia leereszkedett, pr�b�lgatt�k minden m�don, hogy f�rhetn�nek bele mind a n�gyen, de sehogy se boldogultak. �gy h�t Feh�rl�fia egyenk�nt felh�zatta a h�rom kir�lykisasszonyt, � maga meg v�rta, hogy ��rte is eressz�k le a kosarat. Csak v�rt, csak v�rt, h�rom nap, h�rom �jjel mindig v�rt. V�rhatott volna szeg�ny ak�r �t�letnapig is. Mert amint a h�rom szolga felh�zta a h�rom kir�lykisasszonyt, arra hat�rozt�k, hogy �k magok veszik el a h�rom kir�lykisasszonyt, s nem eresztik le megint a kosarat Feh�rl�fi��rt, hanem otthagyj�k �t a m�svil�gon. Mikor Feherl�fia m�r nagyon megunta a v�rakoz�st, kapta mag�t, elment onnan nagy b�slakodva. Alig ment egy kicsit, el�fogta egy nagy z�pores�, � is h�t bel�h�zta mag�t a sz�r�be, de hogy �gy is �zott, elindult valami fedelet keresni, ami al� beh�z�dj�k. Amint �gy vizsg�l�dik, megl�t egy griffmad�rf�szket h�rom fi�kgriffmad�rral; ezt nemcsak hogy el nem szedte, de m�g betakarta a sz�r�vel, maga meg beb�jt egy bokorba. Egyszer csak j�n haza az �reg griffmad�r. - H�t ki takart be benneteket? - k�rdi a fiait�l. - Nem mondjuk meg, mert meg�l�d. - Dehogy b�ntom! Nem b�ntom �n, ink�bb meg akarom neki h�l�lni. - No, h�t ott fekszik a bokor mellett, azt v�rja, hogy el�lljon az es�, hogy levehesse a sz�r�t r�lunk. Odamegy a griffmad�r a bokorhoz, k�rdezi Feh�rl�fi�t�l: - Mivel h�l�ljam meg, hogy megmentetted fiaimat? - Nem kell nekem semmi - felel Feh�rl�fia. - De csak k�v�nj valamit; nem mehetsz �gy el, hogy meg ne h�l�ljam. - No, h�t vigy fel a felvil�gra! Azt mondja r� a griffmad�r: - Hej, ha ezt m�s merte volna k�v�nni, tudom, nem �lt volna egy �r�ig; de neked megteszem; hanem eredj, v�gy h�rom kenyeret meg h�rom oldal szalonn�t; k�sd a kenyeret jobbr�l, a szalonn�t balr�l a h�tadra, s ha jobbra hajlok, egy kenyeret, ha balra, egy oldal szalonn�t t�gy a sz�mba. Ha nem teszel, levetlek. Feh�rl�fia �ppen �gy tett mindent, ahogy a griffmad�r mondta. Elindultak azut�n a felvil�gra. Mentek j� darabig, egyszer fordult a griffmad�r jobbra, akkor beletett a sz�j�ba Feh�rl�fia egy kenyeret, azt�n balra, akkor meg egy oldal szalonn�t. Nemsok�ra megint megevett egy kenyeret meg egy oldal szalonn�t, azut�n az utols�t is megette. M�r l�tt�k a vil�goss�got idefent, h�t egyszer csak megint ford�tja a griffmad�r balra a fej�t. Feh�rl�fia kapta a bicsk�j�t, lev�gta a bal karj�t, azt tette a griffmad�r sz�j�ba. Azut�n megint fordult jobbra a mad�r, akkor a jobb l�basz�r�t adta neki. Mire ezt is megette, fel�rtek. De Feh�rl�fia nem tudott se t�, se tova menni, hanem ott fek�dt a f�ld�n, mert nem volt se keze, se l�ba. Itt beny�l a griffmad�r a sz�rnya al�, kih�z egy �veget tele borral. Odaadja Feh�rl�fi�nak. - No - mondja neki -, ami�rt olyan j�sz�v� volt�l, hogy kezed-l�bad a sz�mba tetted, itt van ez az �veg bor, idd meg. Feh�rl�fia megitta. H�t lelkem teremtette - t�n nem is hinn�tek, ha nem mondan�m -, egyszerre kin�tt keze-l�ba! De m�g azonfel�l h�tszer er�sebb lett, mint azel�tt volt. A griffmad�r visszarep�lt az alvil�gba. Feh�rl�fia meg �tnak indult, megkeresni a h�rom szolg�j�t. Amint megy, mendeg�l, el�tal�l egy nagy guly�t. Megsz�l�tja a guly�st: - Ki� ez a sz�p gulya, h�? - H�rom �r�: Vasgy�r�, K�morzsol� �s Fany�v� urak�. - No, h�t mutassa meg kend, hol laknak. A guly�s �tba igaz�totta, el is �rt nemsok�ra a Vasgy�r� kast�ly�hoz, bement bel�, h�t majd elvette a szeme f�ny�t a nagy ragyog�s, de � csak ment beljebb. Egyszer megtal�lta Vasgy�r�t, aki mikor megl�tta Feh�rl�fi�t, �gy megijedt, hogy azt se tudta, le�ny-e vagy fi�. Feh�rl�fia megfogta, kihaj�totta az ablakon, hogy mindj�rt sz�rnyethalt. Azut�n fogta a kir�lykisasszonyt, vezette K�morzsol�hoz, hogy majd azt is meg�li, de az is meg Fany�v� is meghalt ijedt�ben, mikor megtudta, hogy Feh�rl�fia felj�tt a m�svil�gr�l. Feh�rl�fia a h�rom kir�lykisasszonyt elvezette az apjokhoz. Az �reg kir�ly rettenetesen meg�r�lt, amint a le�nyait megl�tta. S hogy megtudta az eg�sz esetet, a legfiatalabbat Feh�rl�fi�nak adta fele kir�lys�g�val egy�tt. Nagy lakodalmat csaptak, s m�g m�ig is �lnek, ha meg nem haltak.

WASS ALBERT: A KOLTO ES A MACSKA		2005.04.07. 18:58
Miutan a falak osszedoltek.. Tov�bb…

A CSILLAGSZEM� JUH�SZ		2005.03.28. 18:25
Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy kir�ly. Ez a kir�ly olyan hatalmas volt, hogy ha elt�sszentette mag�t, az eg�sz orsz�g n�p�nek r� kellett mondani: adj’ isten eg�szs�g�re! Hogyha n�th�s volt, nem is lehetett m�s sz�t hallani az orsz�gban, mint: “Adj’ isten eg�szs�g�re!” Minden ember mondta, csak a csillagszem� juh�sz nem akarta sohase mondani. Megtudta ezt a kir�ly, nagyon megharagudott, s maga el� h�vatta a juh�szt. Elmegy a juh�sz, s meg�ll a kir�ly el�tt, aki �ppen a tr�nus�n �lt, �s nagyon m�rges volt. - Mondd mindj�rt: adj’ isten eg�szs�gemre! - ki�ltott r�. - Adj’ isten eg�szs�gemre - mondta a csillagszem� juh�sz. - Nekem, nekem, te gazember! - kiab�lt a kir�ly. - Nekem, nekem, fels�ges uram - v�laszolt a juh�sz. - De nekem, �nnekem! - ord�tott mag�b�l kikelve a kir�ly. - Mondd azt t�st�nt, hogy adj’ isten eg�szs�g�re, fels�ges kir�lyom! - Nem mondom biz �n addig, am�g a kir�lykisasszonyt hozz�m nem adj�k feles�g�l. A kir�lykisasszony is ott �lt a szob�ban egy kisebb tr�nuson. Nagyon megtetszett neki a b�tor leg�ny, s egy sz�val sem mondta, hogy nem megy hozz�. De bezzeg a kir�ly k�k�lt-z�ld�lt d�h�ben, s nyomban megparancsolta, hogy vess�k a juh�szt a feh�r medve t�ml�c�be. Megfogt�k a darabontok, s belevetett�k. De mikor a medve megl�tta a csillagszem�t, a t�ml�c legt�volabbi sz�glet�be kucorodott, s dehogyis merte volna b�ntani. J�n reggel a hopmester, hogy �sszeszedje a juh�sz csontjait, h�t l�tja, hogy biz annak kutya baja. Felvezette a kir�lyhoz. - No, te gazember, most k�zel volt�l a hal�lhoz, mondod-e nyomban, hogy adj’ isten eg�szs�gemre? De a juh�sz csak azt mondta: - Nem f�lek �n t�z hal�lt�l sem! Csak akkor mondom, ha a kir�lykisasszonyt nekem adj�k feles�g�l. - Eredj h�t t�z hal�lba! �s a kir�ly megparancsolta, hogy vess�k a juh�szt az �ri�s s�ndiszn�k t�ml�c�be. Be is vetett�k a darabontok egy sz�ra, de amikor betett�k ut�na az ajt�t, a juh�sz el�vette a sz�re ujj�b�l a furuly�j�t, s olyan sz�pen f�jta, hogy a s�ndiszn�k egym�sba kapaszkodtak, s t�ncra perd�ltek. Reggel, mikor a hopmester elj�tt megn�zni, hogy maradt-e valami a juh�sz csontjaib�l, m�g jav�ban f�jta, s a s�ndiszn�k m�g mindig j�rt�k. Mit volt mit tenni, felvezette a juh�szt a kir�lyhoz, s az azt mondta: - No, gazember, most k�zel volt�l a t�z hal�lhoz, mondod-e m�r, hogy adj’ isten eg�szs�gemre? De a juh�sz csak azt mondta: - Nem f�lek �n sz�z hal�lt�l sem, csak akkor mondom, ha a kir�lykisasszonyt nekem adj�k feles�g�l. - Eredj h�t sz�z hal�lba! - ki�ltott nagy haraggal a kir�ly, s megparancsolta, hogy vess�k a juh�szt a kasz�sverembe. El is vitt�k a darabontok, de miel�tt bevetett�k volna, arra k�rte a juh�sz �ket, menjenek ki egy kicsit, m�g � belen�z a verembe, tal�n m�g meggondolja mag�t. A darabontok kimentek, � pedig fel�ll�totta a verem mell� a fokos�t, r�akasztotta a sz�r�t, a tetej�be tette kalapj�t, s kiki�ltott a darabontoknak, hogy nem gondolta meg mag�t. Bej�ttek a darabontok, s be is vetett�k szerencs�sen a sz�rt meg a kalapot, s �szre sem vett�k, hogy a juh�sz maga ott maradt az egyik sz�gletben a s�t�tben. M�snap j�n a hopmester a l�mp�ssal, h�t majd hanyatt esett, mikor megl�tta a juh�szt. Felvezette a kir�lyhoz, aki m�r akkor m�g sokkal m�rgesebb volt, de az�rt m�gis megk�rdezte: - No, most m�r sz�z hal�lban volt�l, mondod-e m�r, hogy adj’ isten eg�szs�gemre? De a juh�sz csak azt felelte: - Nem mondom �n addig, am�g a kir�lykisasszonyt nekem nem adj�k feles�g�l. L�tta a kir�ly, hogy elpuszt�tani nem tudja, befogatott a kir�lyi hint�ba, maga mell� �ltette a juh�szt, s elhajtatott az ez�sterd�be. Ott azt mondta neki: - L�tod ezt az ez�sterd�t? Neked adom, ha azt mondod, adj’ isten eg�szs�gemre! De a juh�sz most is csak azt mondta: - Nem mondom �n addig, am�g a kir�lykisasszonyt nekem nem adj�k feles�g�l. A kir�ly elhajtatott az aranyv�rhoz. Ott azt mondta: - L�tod ezt az aranyv�rat? Neked adom az ez�sterd�t, aranyv�rat, csak mondd azt nekem, adj’ isten eg�szs�g�re! De a juh�sz itt is csak azt mondta: - Nem, nem mondom addig, am�g a kir�lykisasszonyt nekem nem adj�k feles�g�l! Od�bb hajtattak a gy�m�ntt�hoz. Ott a kir�ly azt mondta: - L�tod ezt a gy�m�nttavat? Neked adom az ez�sterd�t, aranyv�rat, gy�m�nttavat, csak mondd azt nekem: adj’ isten eg�szs�g�re! De a juh�sz itt is csak azt mondta: - Nem, nem, nem mondom addig, am�g a kir�lykisasszonyt nekem nem adj�k feles�g�l! L�tta m�r a kir�ly, hogy semmik�ppen nem boldogul vele, nagyot s�hajtott, s azt mondta: - Isten neki, hozz�d adom a l�nyomat, de akkor azt�n mondd nekem igaz�n, hogy adj’ isten eg�szs�g�re! - Mondom �n, persze hogy mondom, mi�rt ne mondan�m! A kir�ly ennek nagyon meg�r�lt, s kihirdette, hogy �r�lj�n az eg�sz orsz�g n�pe, mert a le�nya f�rjhez megy. De legjobban �r�lt a sz�ps�ges sz�p kir�lykisasszony, aki annyi kir�lyfit kikosarazott, s aki a csillagszem� juh�szt igaz�n megszerette. Tartottak azt�n olyan lakodalmat, hogy az eg�sz orsz�gban mindenki evett, ivott, t�ncolt. De a kir�ly h�z�n�l volt a legnagyobb vigass�g, a legjobb banda ott h�zta, a legjobb �teleket ott f�zt�k. H�t amint a v�f�ly felhozza a torm�s diszn�fejet, s a kir�ly maga el� vette a t�lat, hogy mindenkinek a r�sz�t kiossza, egyszerre csak nagyot t�sszentett az er�s torm�t�l. - Adj’ isten eg�szs�g�re! - ki�ltott a juh�sz legel�sz�r, s a kir�ly ezen �gy meg�r�lt, hogy menten lefordult a sz�kr�l. Akkor a csillagszem� juh�sz lett a kir�ly. Igen j� kir�ly lett bel�le, sohasem terhelte a n�p�t azzal, hogy kedv�k ellen�re j�t k�v�njanak neki, m�gis j�t k�v�ntak neki minden parancsolat n�lk�l, mert j� kir�ly volt, s igen szerett�k.

Wass Albert: Te �s az Isten		2005.03.27. 20:45
Gondolt�l-e m�r arra, hogy milyen csod�latos a vil�g? Mennyire eg�sz �s mennyire t�k�letes minden, amit nem az ember alkotott? N�zz meg egy vir�got. A legegyszer�bbet: n�zz meg egy h�vir�got. Honnan tudja meg bent a f�ld alatt, hogy odakint m�r elment a h� s az �gak k�nnyez� r�gyein cink�k hint�znak a naps�t�sben? Nincs telefonja, r�di�ja sincsen, m�gis �rtes�l arr�l, hogy mennyire haladt a vil�g a tavasszal. Hideg f�ld �leli m�g a gy�keret, de m�r megindulnak benne az �let nedvei �s moccan a cs�ra. Fel�ti kis z�ld fej�t a nyirkos falevelek al�l. Kin� a sz�r, ut�na futnak a levelek. Z�ldek. A f�ld nedvei �sszetal�lkoznak a napsug�rral �s z�ldre festik a hajsz�lereket. Azt�n kiny�lik a sz�r, kifeslik a bimb�, el�kacag a vir�g. Kacag. Szinte hallani lehet. N�zd meg j�l, milyen sz�p. Milyen sz�p �s milyen t�k�letes. Ember-m�v�sz nem alkotott m�g hozz� foghat�t, csak m�solt. Egy l�thatatlan nagy m�v�sz keze dolgozik k�r�l�tted. N�zt�l v�zcseppet mikroszk�p alatt? Mennyi ezer �let ny�zs�g benne. Egy eg�sz vil�g. Minden v�zcsepp egy vil�g. Minden vil�g egy v�zcsepp. �nmag��rt val� z�rt eg�sz. A Te szemedben c�ltalan, mert nem vagy m�v�sz. M�v�sz csak egy van ezen a vil�gon, egyetlenegy, aki alkot. Napr�l-napra, percr�l-percre, mindig �jat �s mindig ugyanazt. N�zd a f�t. N�zd a hegyet. N�zd meg a foly�t vagy a tengert. �s gondold el, h�ny milli�rd v�zcsepp van benne, h�ny milli�rd v�zcseppbe z�rt vil�g. �s azt�n gondolj a csillagokra, azokra, amiket ismersz, �s azokra, amiket nem ismerhetsz. Tiszta �jszak�kon n�zz f�l az �gboltra: olyan �ppen, mint a v�zcsepp a mikroszk�p alatt. Minden csillag egy �l� valami �s k�zt�k a Tied, a F�ld, tal�n a legkisebb. Gondold csak el, h�ny milli�rd v�zcsepp lehet m�g ezen az egyen k�v�l, amit ismersz. �s akkor gondolj sz�nalommal azokra, akik el akarj�k hitetni Veled, hogy nincs Isten. Nincs, mert ez vagy amaz �gy t�rt�nt. Mert romokban fekszik a h�zad. Mert meghaltak sokan, akiket szerett�l. Mert kev�s a keny�r. Mert sok a nyomor�s�g. A vil�gban, mondod, nincsen igazs�g. �s a Te vil�godat �rted alatta. A Te k�l�n vil�godat, ezt az aszfaltos, v�zvezet�kes, �rab�res �s gy�rk�m�nyes vil�got. A nyakkend�s, ny�lsz�rkalapos, sz�nhi�nnyal k�zd�, m�helyszag� �s paragrafusok k�z� zs�folt vil�got. �s elfelejted, hogy ezt a vil�got Te csin�ltad magadnak. Te �s a t�bbi emberek, �s �gy egyed�l ti vagytok felel�sek mindaz�rt, ami benne t�rt�nik. Istennek semmi k�ze a h�zakhoz �s az �rab�rekhez, az �ltalad feltal�lt bomb�khoz �s dr�ts�v�nyekhez, semmi k�ze ahhoz, hogy kapsz-e nyugd�jat vagy sem �s hogy meg tudsz-e �lni abb�l a fizet�sb�l, amit a t�bbi emberek adnak Neked az �nk�nt magadra v�llalt munk��rt. Isten bele sem n�z a sz�mlak�nyveidbe, nem t�r�dik a g�peiddel �s tal�n azt sem tudja, hogy l�tezik az egyik v�zcsepp milliomodik porszem�n egy �gynevezett t�rsadalmi rendszer, amit mesters�gesen f�l�p�tett�l magadnak �s amivel most nem vagy megel�gedve. � a csillagrendszerekkel �s az iboly�k gy�ker�vel t�r�dik csup�n. Isten m�v�sz, aki megalkotta a vil�gok milli�rdjait �s pillanatr�l pillanatra �jakat alkot. Amit � alkotott, az�rt v�llalja a felel�ss�get. Ott minden az � elgondol�sa szerint t�rt�nik, tiszta �s m�v�szi t�rv�nyek alapj�n. Ott nincsenek meglepet�sek �s v�ratlan fordulatok. Nincs gy�zelme a gonosznak, mert nincs gonosz. Ezt a fogalmat az ember alkotta �s emelte f�ld�nt�li alapzatra, hogy megbocs�thasson mag�nak, ha ostobas�gokat cselekszik. A sas nem gonosz, amikor lecsap a galambra. Fiainak viszi, hogy �lhessenek. M�v�szi rendez� keze igaz�totta �gy a szerepeket, hogy ne szaporodhassanak el a galambok s ne egy�k el az egerek el�l a gabon�t. Az ember alkotott mag�nak egy k�l�n vil�got, a v�zcseppen bel�l. Kiugrott a nagy egy�ttesb�l, kivonta mag�t a m�v�szi rendez� keze al�l, �csolt mag�nak k�l�n sz�npadot, ping�lt mag�nak k�l�n d�szleteket s maga osztja ki mag�nak a szerepeket benne. H�t ne jajgasson, ha rosszul siker�l az el�ad�s. Ha a kont�r m�don �csolt kulissz�k olykor r�szakadnak �s rozsd�s sz�gekbe veri a fej�t. Maga tette oda a sz�geket. Ha rosszul mennek teh�t a dolgaid, ne csod�lkozz. �s f�leg ne igyekezz Istenre h�r�tani a ball�p�sek felel�ss�g�t. Szabad kezet k�rt�l, s �, amennyire lehetett, szabad kezet adott. A lerombolt h�zak�rt, a dr�gas�g�rt, a feketepiac�rt, a sz�nhi�ny�rt s az�rt, hogy p�nz n�lk�l maradt�l �s vakarod a fejed: � igaz�n nem tehet. Tal�n nem is tud ezekr�l. Nem k�v�ncsi, hogy az � rendj�n k�v�l, a sok milli�rd v�zcsepp k�z�l az egyikben egy izg�ga kis moszatocska a maga �ntelts�g�b�l mire v�gezte. Neki a h�vir�gokra van gondja, meg a madarakra. A csillagokra �s a f�kra. Meg arra, hogy sz�less �s meghalj. �s hogy a gyomrod – felt�ve, ha m�rt�ktelens�gedben el nem rontottad – megem�ssze az �telt, amit adsz neki. Nem felel�s, ha sz�ved id� el�tt megunja pump�lni a v�redet, mert hanyagul �s k�nnyelm�en elrontottad felesleges izgalmakkal, amiket a magad bosszant�s�ra sikerrel kiagyalt�l. Egy�ltal�ban: az Istennek hagyj b�k�t saj�t vil�goddal kapcsolatban. Nem v�rhatod, hogy � menjen oda hozz�d, ha magad volt�l az, aki f�l�nyes emberi elm�dre hivatkozva h�tat ford�tott�l Neki. Te kell f�lkeressed �t, ha vissza akarsz Hozz� t�rni. K�nnyen megleled, ha igaz �s tiszta benned a sz�nd�k. Ha nem s�rtett hi�s�godat �s csal�dott �nz�sedet akarod Neki elpanaszolni, hanem egyszer�en csak l�tni akarod �t s megnyugodni abban, hogy van. Ott leled mind�g, a m�hely�ben. A v�zcseppben, amit sz�modra alkotott. Csak nyisd ki a szemedet j�l. Megtal�lod a f�sz�lban, amikor �ppen n�. A vir�gban, mikor a szirmait bontja. A pillang�ban, ahogy sz�rnyra k�l. Ott dolgozik. �s ha el�g tiszt�n �s el�g egyszer�en �llasz meg el�tte, levetve minden magadra aggatott boh�c-cicom�t, amit t�rsadalompolitik�nak, tudom�nynak vagy el��t�letnek nevezel: akkor tal�n re�d is n�z. Tal�n m�g re�d is mosolyog. M�lys�gesm�ly, szel�d m�v�sz-szem�vel v�gigsimogat �s azt mondja: – Bizony l�tom, rossz b�rben vagy fiam. Ideje volt, hogy visszat�rj k�z�nk.

K�vetkez� 10 cikk

El�z� 10 cikk