" N�zd meg �jra a r�zs�kat. Meg fogod �rteni, hogy a ti�d az egyetlen a vil�gon. Azt�n gyere vissza elb�cs�zni, s akkor majd aj�nd�kul el�rulok neked egy titkot.
A kis herceg elment, hogy �jra megn�zze a r�zs�kat.
- Egy�ltal�n nem vagytok hasonl�k a r�zs�mhoz - mondta nekik.
- Ti m�g nem vagytok semmi. Nem szel�d�tett meg benneteket senki, �s ti sem szel�d�tettetek meg senkit. Olyanok vagytok, mint a r�k�m volt. ugyanolyan k�z�ns�ges r�ka volt, mint a t�bbi sz�z- meg sz�zezer. De �n a bar�tomm� tettem, �s most m�r egyetlen az eg�sz vil�gon.
A r�zs�k csak feszengtek, õ pedig folytatta:
- Sz�pek vagytok, de �resek. Nem lehet meghalni �rtetek. Persze egy ak�rmilyen j�r�kelõ az �n r�zs�mra is azt mondhatn�, hogy ugyanolyan, mint ti. Holott az az igazs�g, hogy õ egymaga t�bbet �r, mint ti valamennyien, mert õ az, akit �nt�zgettem. Mert õ az, akire bur�t tettem. Mert õ az, akit sz�lfog� m�g�tt �vtam. Mert r�la �ld�stem le a herny�kat (kiv�ve azt a kettõt-h�rmat, a lepk�k miatt). Mert õt hallottam panaszkodni meg dicsekedni, sõt n�ha hallgatni is. Mert õ az �n r�zs�m.
Azzal visszament a r�k�hoz.
- Isten veled - mondta.
- Isten veled - mondta a r�ka. - Tess�k, itt a titkom. Nagyon egyszerû: j�l csak a sz�v�vel l�t az ember. Ami igaz�n l�nyeges, az a szemnek l�thatatlan.
- Ami igaz�n l�nyeges, az a szemnek l�thatatlan - ism�telte a kis herceg, hogy j�l az eml�kezet�be v�sse.
- Az idõ, amit a r�zs�dra vesztegett�l: az teszi olyan fontoss� a r�zs�dat.
- Az idõ, amit a r�zs�mra vesztegettem... - ism�telte a kis herceg, hogy j�l az eml�kezet�be v�sse.
- Az emberek elfelejtett�k ezt az igazs�got - mondta a r�ka. - Neked azonban nem szabad elfelejtened. Te egyszer s mindenkorra felelõs lett�l az�rt, amit megszel�d�tett�l. Felelõs vagy a r�zs�d�rt...
- Felelõs vagyok a r�zs�m�rt - ism�telte a kis herceg, hogy j�l az eml�kezet�be v�sse. "