A szob�ban egyszerre csend lett. A piros k�t�nyes hajasbaba hanyatt dõlt, lehunyta szem�t �s �s�tva megsz�lalt:
    - J� �jt! ... Sz�p �lmokat...
F�raszt� volt ez a nap. K�l�n�sen este, amikor k�zrõl k�zre adt�k, t�ncoltatt�k, megparancsolt�k, hogy hunyja le szempill�it �s nyomban felkeltett�k, huzig�lt�k a haj�t, karj�t h�tracsavart�k, majd n�gyk�zl�b kellett �llnia, s az a sz�szke haj� kisfi� le is ejtette. M�g most is sajog a v�lla. �ppen ideje, hogy elaludjon, reggel �gyis kezdõdik minden elõIrõl.
    - Nem hallottad?... K�sz�ntem! - fordult oda durc�san a mellette �ld�g�lõ Mack�hoz, aki l�that�an nem hitt sem a s�t�ts�gnek, sem a csendnek. Ez m�g nem az igazi - gondolta - �s bossz�san n�zett a szoba sark�ba, ahol a k�lyha szellõzõny�l�s�n �t m�g fel�je vil�g�tott a tûz piros f�nye. Majd ha az is kialszik, akkor igaz�n �jszaka lesz, s õ is kiny�jt�ztathatja meggy�t�rt test�t. De addig aj�nlatos hallgatni.
    A hajasbaba sem tudott mindj�rt elaludni. R�szben a nagy f�radts�gt�l, r�szben att�l, hogy ak�rmennyire is lehunyta a szem�t, ott szikr�zott elõtte a csillagsz�r�k vak�t� f�nye, mely ezen az est�n minduntalan fellobbant a fenyõf�n �s �gy pr�szk�lte a szikr�kat, mintha minden�ron az õ selymes hajkoron�j�t k�sz�lt volna leperzselni. De att�l sem lehetett elaludni, hogy a fenyõfa szakadatlan csak s�hajtozott felette.
    - Ugyan, mit s�hajtozol annyit! Hiszen oly ragyog� a ruh�d! Telerakt�k csillog� holmikkal, aranyhajjal, ez�stpikkelyekkel, f�nyes angyalt �ltettek a v�lladra, megraktak sz�nes gyerty�kkal. Mikor termett rajtad ennyi finom cukorka, piros alma, aranydi�, m�z�des f�ge? S nem is didereghetsz, mint ott kinn, az erdõ vadon�ban!
    - Hej haj! - s�hajtott fel �jb�l a fenyõfa �s s�v�rogva n�zett ki az ablakon. Odakinn h� feh�rlett a h�ztetõn, �s fenn az �gen szikr�zva ragyogtak a csillagok. Tal�n a sz�l is f�j �s krist�lyos z�zmara rak�dik az otthon maradt testv�rk�k �ga ira, illatos tûleveleire.
Õ volt csak igaz�n f�radt �s szomor�, mint egy hal�lra�t�lt. A sz�lj�rta hegyoldalra gondolt, a cs�põs hideg levegõre, az õzik�kre, akiknek a v�ll�t megcir�gathatta ezeken a t�li �jszak�kon �s elbesz�lgethetett a m�kusokkal. Megborzongott, amikor arra a napra gondolt, amikor l�rm�s emberhad h�z�dott fel a v�lgybõl. Fejsz�kkel, fûr�sszel j�ttek. Nagyobb testv�rei �sszes�gtak, de õ nem �rtett az eg�szbõl semmit, csak akkor, amikor �les f�jdalom has�tott a test�be, egy meleg k�z megragadta �s lev�gott t�rsaival egy�tt elind�tott�k õket a rohan� g�p, s mire a nagy h�zak k�z��rtek, m�r nem is fenyõnek h�vt�k õket, hanem kar�csonyf�nak. Legal�bb azt tudn�, hogy mi az a kar�csony, de kinn az erdõben sohasem besz�ltek errõl.
    Most itt van a forr� szob�ban, eg�sz teste l�zas �s hi�ba rakt�k tele annyi csillog� holmival, �gy n�z r�juk, mintha halotti ruh�j�nak �kei lenn�nek, mert �rzi, hogy m�r nem sok�ig �l. Sz�ve elszorul �s s�rni kezd. K�nnyei - ezek a halkan perd�lõ tûlevelek - al�hullanak a hajas bab�ra, mes�sk�nyvre, mack�ra, hintal�ra, kisvas�tra. K�z�l�k az egyik odarep�l a kicsi j�szolra, ahol feh�r p�ly�ban alszik a Gyermek.
    A hajasbaba idõk�zben elaludt, mert a mes�sk�nyv k�zelebb h�z�dott hozz� �s �lomba �desgetõ hangon elkezdte mondani a legszebb mes�j�t. A k�lyh�ban is hamv�ban szunnyadt a par�zs, s a kicsi mack� b�tors�gra kapott, hogy elcsenjen egy ez�st�s pap�rba csomagolt cukork�t. Fel is ny�lt �rte, de megg�mberedett karjai nem �rt�k el, s ez�rt szomor�an d�rm�gni kezdett. A fenyõfa megsajn�lta, s addig r�zta mag�t, am�g a mack� �l�be nem hullott a m�z�des cukorka.
Ekkor a fa tetej�n megsz�lalt a f�nyes sz�rny� angyal.
    - Legyen b�kess�g a te sz�vedben, kicsi fenyõ!
    - Ki sz�l�t engem? - riadt fel pityerg�s�bõl a fenyõfa.
    - A J�s�g Angyala besz�l hozz�d. Hallottam s�hajaidat, s tudom, hogy visszav�gyakozol testv�reidhez a hegyoldalba. L�ttam k�ny�r�leted aj�nd�k�t, amivel enni adt�l az �hezõ mack�nak. Tan�ja voltam eg�sz napon �t al�zatodnak, mert nem tett gõg�ss� �s elbizakodott� a sok f�nyess�g. Mindezek�rt mostant�l fogva m�r nem vagy fenyõfa, hanem kar�csonyfa! Felemelem a kicsiny j�szolra hullott k�nnyeidet, elrep�l�k vele a magas hegy oldal�ra, ahol sz�lett�l, �jb�l el�ltetlek, hogy �r�kk� �lj �s mindig z�ldellj.
    - Mi haszna, ha nem lehetek t�bb� fenyõfa!
    - Az maradsz, de t�bb leszel ann�l. Ezut�n is megcir�gathatod az õzik�k v�ll�t, s ha felk�l a t�li sz�l, susogd el benne a nagyvil�gnak, hogy mindenn�l nagyobb a szeretet s az �ldozat, m�llyel m�soknak boldogs�got szerz�nk. J�võre m�r nem f�j, ha kiv�gnak �s meggy�t�rnek, mert tudni fogod, hogy �r�met dajk�lnak �gaid.
    - Ez volna a kar�csony?
    - Igen, ez a kar�csony titka. S mostant�l fogva �rvendezz, hogy h�rn�ke lett�l annak - l�tod, ott a l�badn�l a kis j�szlacsk�t s benne a Gyermeket - aki maga is kiv�gattatott, megsebes�ttetett, �let�vel fizetett, hogy az embereket boldogg� tegye.
    A fenyõfa meghajtotta fej�t a j�szol fel�. M�g l�tta, hogy az angyal �sszegyûjti a lehullott tûleveleket �s elsz�ll vel�k. Most m�r �r�m�ben hullatta k�nnyeit, s tal�n az�rt is, hogy az angyal min�l t�bb fenyõlevelet hordjon sz�t a hegyoldalba innen, a j�szolban fekvõ Gyermek �l�bõl.
    Kitekintett az ablakon s megr�zk�dott �r�m�ben, mert l�tta, hogy amerre az angyal elrep�l, m�r pirkad a hajnal.