HATODIK MESE a lapp asszonyr�l meg a finn asszonyr�l

Alacsony h�zik� el�tt �llt meg a szarvas - �, micsoda nyomor�s�gos tanya volt az! F�dele le�rt eg�szen a f�ldig, az ajtaja olyan alacsony volt, hogy a benne lak�k csak hason cs�szva j�rhattak ki-be. A h�zn�p nem volt otthon, csak egy �reg lapp asszony tett-vett a h�zban, egy halzs�rm�cs pislog� f�ny�n�l: �ppen halat s�t�tt. A r�nszarvas nyomban elbesz�lte neki Gerda hist�ri�j�t, de m�g ann�l is el�bb a mag��t, mert azt sokkal fontosabbnak tartotta. Gerda �gy �sszefagyott a hossz� �ton, hogy m�g a sz�j�t se tudta mozd�tani.
- �, szeg�nyk�im! - sop�nkodott a lapp asszony. - Hossz� �t �ll m�g el�ttetek! M�g sz�z m�rf�ldet kell v�gtatnotok, am�g a finnek f�ldj�re �rtek - ott lakik most a H�kir�lyn�; s minden este t�zij�t�kot rendez. Majd �rok n�h�ny sort erre a sz�r�tott t�kehalra, mert pap�rom nincs, adj�tok �t a finn asszonynak, az majd okosabb tan�csot tud adni, mint �n.
Mik�zben Gerda megmelegedett, �s �h�t-szomj�t elverte, a lapp asszony meg�rta level�t a sz�r�tott t�kehalra, lelk�re k�t�tte a kisl�nynak, hogy vigy�zzon r�, azt�n felk�t�zte megint a r�nszarvas h�t�ra, s az elv�gtatott vele. Fent a magasban megint f�lhangzottak a cikkan� hangok, csod�latos k�k sugar� �szaki f�ny t�nd�k�lt eg�sz �jjel el�tt�k - v�g�l meg�rkeztek a finnek f�ldj�re, s bekopogtak a finn asszony k�m�ny�n; mert ajtaja nem volt a h�z�nak.
Rekken� h�s�g volt a szob�ban, a finn asszony f�lig p�r�n j�rt-kelt odabenn. Gerd�r�l nyomban ler�ntotta a ruh�t, a csizm�t, a keszty�t, hogy ne legyen olyan melege, a r�nszarvasnak egy darab jeget tett a homlok�ra, azt�n elolvasta a t�kehalra �rott levelet, elolvasta m�sodszor, harmadszor is, s amikor m�r bet�ve tudta, a t�kehalat beledobta a bogr�csba, hiszen abb�l m�g pomp�s leves lesz. A finn asszony nem t�kozolt el semmit.
A r�nszarvas neki is, elmondta �lete t�rt�net�t, azt�n a kis Gerd��t. A finn asszony okosan hunyorogva hallgatta, nem sz�lt r� semmit.
- Te olyan okos vagy - b�kolt neki a r�nszarvas -, tudom, hogy egy c�rnasz�llal �ssze tudod k�tni a vil�g valamennyi szel�t. Ha a haj�s ki tudja oldani az egyik csom�t, akkor j� szelet kap a vitorl�ja, ha a m�sodikat kioldja, er�s sz�l z�g el a tenger f�l�tt, ha meg a harmadikat �s a negyediket kibogozza, olyan ork�n t�mad, hogy erd�ket csavar ki t�vest�l. Adhatn�l ennek a kisl�nynak olyan b�v�s italt, hogy tizenk�t ember ereje k�lt�zz�k bel�, �s legy�rhesse a H�kir�lyn�t!
- Tizenk�t ember ereje? Az bizony nagyot seg�tene rajta! - mondta a finn asszony, azzal egy deszka�llv�nyhoz l�pett, levett r�la egy �sszeg�ngy�lt, nagy �llatb�rt, �s kiter�tette; k�l�n�s bet�k voltak rajta, s az asszony olvasni kezdte, de olyan nagy er�fesz�t�s�be ker�lt, hogy csak �gy csorgott a verejt�k a homlok�r�l.A r�nszarvas tov�bb k�rlelte, a kis Gerda meg olyan k�ny�r�gve f�ggesztette r� k�nnyes szem�t, hogy a finn asszony megint hunyorogni kezdett, �s a r�nszarvast f�lreh�vta a sarokba. Friss jeget tett a fej�re, s k�zben odas�gta neki:
- Az a Kay nev� fi� csakugyan a H�kir�lyn� palot�j�ban van, s ott nagyon j�l �rzi mag�t, azt hiszi, nincs is k�l�nb hely a vil�gon. De ennek az az �vegszil�nk az oka; ami a sz�v�be f�r�dott, meg az a m�sik csepp �vegdarab, amely a szem�be esett. Am�g azokat ki nem veszik onnan, addig nem v�lhat igazi emberr�, s a H�kir�lyn�nek mindig hatalma lesz rajta.
- Nem adhatn�l a kis Gerd�nak olyan italt, hogy � meg a H�kir�lyn�n�l legyen er�sebb? - k�rdezte a szarvas.
- Nagyobb hatalmat, mint amekkora ennek a kisl�nynak van, nem adhatok; nem l�tod, milyen nagy ez? Egy sz�l maga, mez�tl�b v�gott neki a messzi vil�gnak, �s emberek, �llatok �llanak a szolg�lat�ba. T�l�nk nem kaphat hatalmat, az � hatalma a j� sz�ve, �rtatlan lelke. Ha mag�t�l nem jut be a H�kir�lyn� palot�j�ba, �s nem tudja kivenni az �vegszil�nkot Kay sz�v�b�l �s szem�b�l, akkor mi sem tudunk seg�teni rajta. K�t m�rf�lddel arr�bb m�r a H�kir�lyn� kertje kezd�dik - vidd oda a kisl�nyt, s tedd le a h�ra, a v�r�s bogy�j�, nagy bokor t�v�be, de azt�n ne szapor�tsd a sz�t a cimbor�iddal, hanem siess vissza hozz�m.A finn asszony fel�ltette Gerd�t a r�nszarvas h�t�ra, s az nyargalt vele, ahogy csak gy�zte.
- Otthagytam a pr�mes csizm�mat! Otthagytam a keszty�met! - ki�ltotta v�gtat�s k�zben Gerda. A jeges hideg nyomban figyelmeztette r�. De a r�nszarvas nem mert meg�llni, r�p�lt tov�bb, m�g csak a v�r�s bogy�j�, nagy bokorhoz nem �rt. Ott letette a kisl�nyt, megcs�kolta, f�nyes, nagy k�nnyeket hullatott, s m�r iramlott is visszafel�. A kis Gerda meg ott �llt a bokor t�v�ben mez�tl�b, keszty� n�lk�l a finnek r�m�t�en hideg f�ldj�n.
Fut�snak eredt, szaladt, ahogy a l�ba b�rta; egyszer csak nagy sereg h�pehely k�zelgett szembe vele. Nem az �gb�l hullottak - az �g tiszta volt, �s t�nd�kl�tt az �szaki f�nyt�l -, a f�ld�n vonultak seregest�l; s min�l k�zelebb �rtek, ann�l jobban n�ttek. Gerd�nak azok a nagy �s csod�latos rajz� h�pehely-vir�gok jutottak esz�be, amiket Kay mutatott neki a nagy�t��vegen kereszt�l. Ezek a h�pelyhek a val�s�gban is nagyok voltak, nagyok �s f�lelmetesek, mert elevenek: a H�kir�lyn� el��rse k�zeledett a kis Gerda fel�. K�l�n�s alak� l�nyek voltak, az egyik cs�nya, nagy s�nh�z hasonl�tott, a m�sik �sszefon�dott k�gy�k gomolyag�nak l�tszott, borzas sz�r�, k�v�r medvebocsnak a harmadik. De ragyog� feh�r egyt�l egyik valamennyi, hiszen eleven h�pelyhek voltak.De most n�zz�nk Kay ut�n: mi t�rt�nt k�zben �vele? Neki persze esz�be se jutott a kis Gerda, azt meg m�g �gy se gondolta, hogy hajdani pajt�sa ott kinn �ll a palota el�tt.

HETEDIK MESE arr�l, hogy mi t�rt�nt a H�kir�lyn� palot�j�ban, �s mi t�rt�nt k�s�bb

A palota falai magasan kavarg� h��rv�nyek voltak, kapui meg ablakai metsz� szelek. Sz�zn�l is t�bb terme volt a palot�nak, kisebbek-nagyobbak aszerint, hogy hogyan kavargott a h�. A legnagyobbik terem t�bb m�rf�ld hossz� volt; valamennyit t�nd�kl� �szaki f�ny vil�g�totta be. Hatalmas termek voltak, �resek, j�ghidegek �s feh�ren szikr�z�k. Nem rendeztek itt soha mulats�got, m�g egy sz�kebb k�r� medveb�lt sem, ahol a h�vihar f�ty�lte volna a talpal�val�t, s a jegesmedv�k k�t l�bra �llva ropt�k volna a t�ncot, finom �s illedelmes mozdulatokkal; t�rsasj�t�kot se j�tszottak itt soha, pof�csk�jukat �s mancsukat �ssze�t�getve; ez�str�ka-kisasszonyok sem pletyk�lgattak el d�lut�ni k�v� mellett - hidegek �s n�ptelenek voltak a H�kir�lyn� t�gas termei. Az �szaki f�ny t�zei olyan szab�lyosan gy�ltak fel �s lobbantak ki, hogy k�nnyen ki lehetett sz�m�tani, mikor t�nd�klik a legmagasabban, s mikor a legalacsonyabban. Az egyik v�gel�thatatlan terem k�zep�n befagyott t� csill�mlott. J�gt�kre ezer darabra repedt sz�t, de olyan egyforma darabokra, hogy val�s�gos m�remek volt a t�. Ennek a t�nak a kell�s k�zep�n tr�nolt a H�kir�lyn�, ha otthon volt - azt mondta, hogy az �rtelem t�kr�nek k�zep�n �l, s ez a legh�vebb t�k�r a vil�gon.A kis Kay m�r k�k, majdnem fekete volt a hidegt�l, de nem vette �szre, hogy f�zik, mert a H�kir�lyn� cs�kj�t�l elm�lt a borzong�sa; a sz�ve m�r k�l�nben is j�gcsapp� v�ltozott. Lapos, �les j�gdarabokat rakosgatott egym�sra meg egym�s mell�, valami form�t akart adni nekik, mint amikor mi apr� falemezekb�l alakokat pr�b�lunk kirakni, amit k�nai j�t�knak neveznek. Kay m�v�szi mint�kat, alakokat rakosgatott ki j�gb�l; t�k�letes remekek voltak. Az �rtelem jeges j�t�ka volt ez, az � szem�ben nagyszer� �s roppant fontos id�t�lt�s - a szem�be hullott �vegszil�nk miatt l�tta annak. A mint�kb�l egy �rott sz�t pr�b�lt form�lni, de sohasem siker�lt neki azt a sz�t kirakni, amit szeretett volna "�r�kk�val�s�g." Pedig a H�kir�lyn� azt mondta neki: "Ha azt a sz�t ki tudod rakni, �jra a magad ura leszel, s �n neked aj�nd�kozom az eg�sz vil�got, m�g egy p�r �j korcsoly�t is r�ad�sul." Ezzel az egy sz�val k�nl�dott h�t Kay, de nem tudta kirakni.
- �n most meleg orsz�gokba rep�l�k - mondta egy napon a H�kir�lyn�. - Elsz�llok, �s len�zek a nagy, fekete fazekakba! - A t�zh�ny�kra gondolt, az Etn�ra meg a Vez�vra, ahogy az emberek nevezik �ket. - Megfeh�r�tem egy kicsit az oldalukat! Ez a dolgom, meg j�t is tesz a citromnak, sz�l�nek. - Azzal nagy suhogva elrep�lt, Kay meg ott maradt mag�ra a sok m�rf�ldes, kihalt teremben, mer�n n�zte a j�gdarabjait, �s olyan er�sen gondolkozott, hogy majd �sszeroppant a feje. Mozdulatlanul �lt, n�ma csendben, aki l�tta, azt hitte volna, hogy megfagyott.Akkor l�pett be a kis Gerda a palota nagy kapuj�n. Metsz� szelek vett�k k�r�l, de Gerda elmondta az esti im�ds�g�t, s egyszerre elnyugodtak a szelek, mintha aludni k�sz�ln�nek. A kis Gerda bel�pett a feh�ren t�nd�kl�, nagy, kihalt terembe, s v�gre megl�tta kedves pajt�s�t. Megismerte mindj�rt, a nyak�ba borult �s meg�lelte:
- Kay! �des, kedves Kay! V�gre megtal�ltalak!
Kay nem mozdult, csak �lt hidegen �s mereven, Gerda meg zokogni kezdett nagy f�jdalm�ban, forr� k�nnyei Kay mell�re hulltak, leszaladtak a sz�v�rt, felolvasztott�k a jeget, s kimost�k onnan a gonosz t�k�rszil�nkot. Kay, mintha �lomb�l ocs�dott volna, Gerd�ra n�zett, s a kisl�ny akkor el�nekelte azt a r�gi daltR�zsa ny�lik, szirma hull az �gra, kicsi J�zus, l�tunk nemsok�ra!
Kaynak v�gre megeredt a k�nnye, �gy z�porozott, hogy el�szott vele a m�sik kis t�k�rszil�nk; most ismerte csak meg Gerd�t, �s ujjongva ki�ltotta:
- Gerd�m, �des kicsi Gerda! Hol volt�l ilyen sok�ig? �s �n hov� ker�ltem? - k�r�ln�zett �s megborzongott. - Milyen dermeszt� hideg van itt! S milyen �res �s kihalt minden! - �s forr�n �t�lelte Gerd�t, aki s�rt meg nevetett boldogs�g�ban. �, milyen �r�m volt ez! M�g a j�gdarabk�k is t�ncra kerekedtek j�kedv�kben, s amikor elf�radtak �s megpihentek, �ppen azt a sz�t form�lt�k ki, amelyr�l a H�kir�lyn� azt mondta, hogy ha Kay ki tudja rakni, megsz�nik a hatalma f�l�tte, neki aj�nd�kozza az eg�sz vil�got s m�g egy �j korcsoly�t is r�ad�sul.Gerda megcs�kolta Kay arc�t, s az egyszerre kivirult, megcs�kolta a szem�t, s abb�l tiszta f�ny sug�rzott; cs�kot lehelt kez�re, l�b�ra, s a fi� tagjait er� t�lt�tte el. Hazaj�hetett most m�r a H�kir�lyn�, nem tartottak t�le. K�szen volt m�r Kay szabads�glevele, ott �llt kirakva f�nyes j�gbet�kkel.K�zen fogt�k egym�st, �s kifel� indultak a H�kir�lyn� roppant palot�j�b�l. Nagyany�r�l besz�lgettek meg az ereszcsatorna f�l�tt virul� r�zsat�vekr�l, s amerre elhaladtak, el�ltek a szelek, kis�t�tt a nap. A v�r�s bogy�s, nagy bokor t�v�ben ott v�rta �ket a r�nszarvas, mellette a duzzad� t�gy� fiatal r�nszarvasteh�n. Megitatta a k�t pajt�st meleg tejjel, s megcs�kolta �ket. A k�t szarvas azt�n a h�t�ra kapta Kayt meg Gerd�t, s el�sz�r a finn asszonyhoz v�gtatott vel�k. J�l felmelegedtek n�la, a finn asszony �tba igaz�totta �ket, merre van hazafel�. Azt�n folytatt�k az utat, bet�rtek a lapp asszonyhoz is, aki �j ruh�kat varrt nekik, �s megjav�tgatta Kay sz�nk�j�t. Innen mindannyian egy�tt indultak tov�bb, sz�nk�juk mellett �getett a k�t r�nszarvas; eg�szen haz�juk hat�r�ig k�s�rt�k a gyerekeket. Ott m�r kipattantak az els� r�gyek. Kay meg Gerda h�l�san b�cs�ztak el a k�t szarvast�l meg a lapp asszonyt�l. - Isten veletek! - ki�ltott�k. Megsz�laltak a tavasz els� madarai, kiz�ld�ltek az erd�k, s a f�k k�z�l gy�ny�r� paripa v�gtatott el�. Gerda mindj�rt r�ismert: az aranyhint�t h�zta valamikor. Fiatal l�ny �lt a lovon, fej�n �g�piros sapka, az �v�ben pisztolyok - a kis rabl�le�ny volt, aki megunta az otthon�l�st, �s �szak fel� vette �tj�t, am�g r� nem un arra a vid�kre is. Azt�n majd m�s f�ldre v�ndorol. Nyomban megismerte Gerd�t, Gerda is �t - nagyon meg�r�ltek egym�snak.
- Sz�p leg�ny vagy, mondhatom, hogy �gy elcsavarogt�l! - ki�ltott Kayra a kis rabl�le�ny. - Ugyan, meg�rdemled-e, hogy a vil�g v�g�re is ut�nad menjenek?
De Gerda megsimogatta a rabl�le�ny arc�t, s azt tudakolta, hogy �l-e a kir�lyfi meg a kir�lykisasszony.
- Messze j�rnak azok, idegen orsz�gba utaztak! - felelte a rabl�le�ny.
- H�t a varjak?
- A varj�f�rj meghalt - felelte a l�ny. - A szel�d�tett varj�menyecske meg�zvegy�lt, s gy�sza jel��l egy kis fekete fonalat k�t�tt a l�b�ra. Folyton sir�nkozik, gy�trelem hallgatni a sok fecseg�s�t. De mondd el most te, hogy �rt�l oda, s hogy akadt�l r�.
Gerda meg Kay egym�s szav�ba v�gva mondt�k el t�rt�net�ket.
- Sok besz�dnek sok az alja! - ki�ltott a kis rabl�le�ny, azt�n kezet r�zott mind a kett�j�kkel, �s meg�g�rte nekik, hogy ha egyszer elvet�dik a v�rosukba, megl�togatja �ket. Azt�n elnyargalt a messzi vil�gba. Gerda meg Kay k�zen fogva tov�bbindultak; z�ldell�, vir�gz� tavaszi t�jakon vitt �t az �tjuk, messze el�tt�k harangok zengtek-bongtak, s �k r�ismertek v�rosuk magas tornyaira - igen, az � nagy v�rosuk volt, ott laktak valamikor. Be is fordultak hamarosan a h�zuk kapuj�n nagyany� ajt�j�hoz, fel a l�pcs�n, be a szob�ba, ahol mindent a r�gi hely�n tal�ltak. Az �ra a r�gi n�t�t mondta: "tik-tak", ugyan�gy forogtak k�rbe a mutat�i, de vel�k m�gis nagy v�ltoz�s t�rt�nt: amikor �tl�pt�k a k�sz�b�t, �szrevett�k, hogy feln�ttek lettek. A nyitott ablakon behajoltak az eresz alatt a vir�gz� r�zsa�gak, ott �lltak a kissz�keik, r� is �lt ki-ki a mag��ra, s megfogt�k egym�s kez�t. A H�kir�lyn� palot�j�nak jeges �s kop�r pomp�j�t �gy elfelejtett�k, mint egy lid�rces �lmot. Nagyany� ott �lt az �ldott ver�f�nyben, �s n�h�ny sort olvasott a bibli�b�l: "Bizony mondom n�ktek, ha csak olyanokk� nem lesztek, mint ezek a kisdedek, nem juttok be a mennyeknek orsz�g�ba!"Kay �s Gerda egym�s szem�be n�ztek, s f�l�kbe csend�lt az a r�gi �nek:R�zsa ny�lik, szirma hull az �gra,kicsi J�zus, l�tunk nemsok�ra!
Ott �ltek egym�s mellett, feln�ttek s m�gis gyermekek, gyermekek a sz�v�k m�ly�n. Ny�r volt, ver�f�nyes, gy�ny�r� ny�r.